34. méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni.
35. Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“
36. Azután leültek ott, és őrizték őt.
37. Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“
38. Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.
39. Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva,
40. és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“
41. Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták:
42. „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.
43. Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“
44. Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.
45. Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig.
46. Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“
47. Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“
48. Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki.
49. A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“
50. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét.
51. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek.
52. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt.
53. És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.