6. Mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.
7. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot -- nem ítéltétek volna el az ártatlanokat.
8. Mert a szombatnak is Ura az Emberfia.“
9. Továbbmenve onnan elment a zsinagógába.
10. És íme, ott volt egy elszáradt kezű ember. És megkérdezték őt: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?“ -- hogy vádolhassák őt.
11. Ő pedig ezt mondta nekik: „Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, nem ragadja meg, és nem húzza ki?
12. Az ember pedig mennyivel drágább a juhnál? Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.“
13. Ekkor ezt mondta ennek az embernek: „Nyújtsd ki a kezedet.“ Az kinyújtotta, és olyan éppé lett, mint a másik.
14. A farizeusok pedig kimentek, tanácsot tartottak ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15. Jézus észrevette ezt, és eltávozott onnan. Nagy sokaság követte őt, és ő meggyógyította mindnyájukat.
16. Megfenyegette őket, hogy hírét el ne terjesszék;
17. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
18. „Íme, az én szolgám, akit választottam, aki én szeretek, akiben az én lelkem kedvét leli! Lelkemet adom belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát.
20. A megrepedezett nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, míg diadalra nem viszi az ítéletet.
21. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.“
22. Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, és meggyógyította őt annyira, hogy a vak és néma ember attól fogva beszélt és látott.
23. Elálmélkodott az egész sokaság, és ezt mondta: „Vajon nem ő Dávidnak Fia?“
24. A farizeusok hallották ezt, és ezt mondták: „Nem ő űzi ki az ördögöket, hanem Belzebubbal, az ördögök fejedelmének segítségével teszi ezt.“
25. Jézus pedig ismerve gondolataikat ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul, és egy város vagy egy háznép sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.