5. És megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?“ Azok pedig mondták: „Hét.“
6. Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vette a hét kenyeret, és hálákat adva, megszegte, és adta az ő tanítványainak, hogy tegyék eléjük. És a sokaság elé tették.
7. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adva azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
8. Ettek azért, és jóllaktak; és fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral.
9. Akik pedig ettek mintegy négyezren voltak. Ezután elbocsátotta őket.
10. És azonnal hajóba szállt tanítványaival, és elment Dalmanuta vidékére.
11. Kijöttek hozzá a farizeusok, és kezdték őt faggatni, mennyei jelt kívánva tőle, hogy kísértsék őt.
12. Ő pedig lelkében felfohászkodva, ezt mondta: „Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom nektek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.“
13. És otthagyva őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.
14. De elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban.
15. És Jézus figyelmeztette őket, mondván: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!“
16. Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerünk.
17. Jézus pedig észrevette ezt, és mondta nekik: „Miért tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még most sem látjátok be és nem értitek? Mégis kemény a szívetek?
18. Van szemetek, és nem láttok, és van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek
19. mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Mondták neki: „Tizenkettőt.“
20. „Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Azok pedig mondták: „Hetet.“
21. És mondta nekik Jézus: „Hogy nem értitek hát?“
22. Azután Betsaidába ment, és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.