7. „Hogyan lehet, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten?“
8. És Jézus azonnal észrevette lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és mondta nékik: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
9. Mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
10. Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani -- ezt mondta a gutaütöttnek:
11. Mondom néked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és eredj haza.“
12. Az pedig azonnal fölkelt és felvéve nyoszolyáját, kiment mindenkinek szeme láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, ezt mondván: „Soha sem láttunk ilyet!“
13. És ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, és ő tanította őket.