7. Odajött egy samáriai asszony vizet meríteni, és Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!“
8. A tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. A samáriai asszony pedig ezt mondta neki: „Hogyan kérhetsz inni zsidó létedre tőlem, aki samáriai asszony vagyok?!“ Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.“
11. Mondta neki az asszony: „Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: honnan vennéd tehát az élő vizet?
12. Talán nagyobb vagy te a mi atyánknál, Jákobnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószágai is?“
13. Jézus így felelt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14. aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne.“
15. Mondta neki az asszony: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!“
16. Mondta neki Jézus: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!“