21. Mondta neki Jézus: „Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
23. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.“
25. Mondta neki az asszony: „Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak mondanak, és amikor eljön, megjelent nekünk mindent.“
26. Mondta neki Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek.“
27. Eközben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt, de egyik sem mondta: „Mit keresel, vagy mit beszélsz vele?“
28. Az asszony pedig otthagyta a vedrét, és elment a városba, és ezt mondta az embereknek:
29. „Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?“
30. Kimentek tehát a városból, és odamentek hozzá.
31. Eközben pedig kérték őt a tanítványok, ezt mondva: „Mester, egyél!“
32. Ő pedig mondta nekik: „Van nekem eledelem, amit egyek, amiről ti nem tudtok.“
33. A tanítványok ezt mondták egymásnak: „Hozott neki valaki enni?“
34. Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját bevégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek meg a tájakat, már fehérek az aratásra.
36. Aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.