14. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek.
15. Mindaz, ami az Atyáé, az mind az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek.“
16. „Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.“
17. A tanítványai közül ezt mondták egymásnak: „Mi az, amit nekünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem, és ez: Mert én az Atyához megyek?“
18. Ezért ezt mondták: „Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.“
19. Megértette azért Jézus, hogy őt akarják megkérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök-e egymás között, hogy azt mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
20. Bizony, bizony mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21. Az asszony, amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.
23. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.“