16. Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.
18. Nem mindnyájatokról szólok, én tudom, kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az Írás: aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19. Most mondom meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
20. Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.“
21. Mikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott lelkében, s bizonyságot tett, és mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.“
22. A tanítványok ekkor bizonytalankodva egymásra tekintettek, hogy kiről szól.
23. Egy pedig az ő tanítványai közül Jézus keblén nyugodott, akit Jézus szeretett.
24. Intett neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.
25. Az pedig Jézus kebelére hajolva, mondta neki: „Uram, ki az?“
26. Jézus így felelt: „Az, akinek én a bemártott falatot adom.“ És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.
27. És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig ezt mondta neki: „Amit cselekszel, hamar cselekedd.“
28. Azt pedig senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta neki.
29. Némelyek ugyanis azt állították, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre“, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30. Az pedig, mihelyt a falatot elfogadta, kiment. Ekkor éjszaka volt.
31. Mikor pedig kiment, ezt mondta Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, az Isten dicsőült meg őbenne;