4. Jézus pedig, amikor ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.“
5. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.
6. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt,
7. de azután ezt mondta tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába.“
8. A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak téged megkövezni a júdabeliek, és újra odamégy?“
9. Jézus így felelt: „Vagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világnak világosságát.
10. De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.“
11. Ezeket mondta nekik, és hozzátette: „Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt.“
12. A tanítványai azt mondták erre: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.“
13. Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomba merülésről szól.
14. Ekkor aztán Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,
15. és örülök, hogy nem voltam ott, tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá!“
16. Tamás, akit Ikernek hívtak, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.“
17. Jézus pedig elment, és úgy találta, hogy Lázár már négy napja van a sírban.
18. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
19. ezért a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük miatt.