11. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad és az ő szeretete teljessé lett bennünk.
13. Erről ismerjük föl, hogy benne maradunk és ő bennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.
14. És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15. Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, Isten megmarad abban és ő is Istenben.
16. Mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet. Aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne.
17. Azzal lesz teljessé a szeretetet közöttünk, hogy bizalommal nézünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.
18. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet.
19. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
20. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent“, de gyűlöli atyjafiát, az hazug. Mert aki nem szereti atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?
21. Azt a parancsolatot is kaptuk Tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse atyjafiát is.