7. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok nektek, hanem a régi parancsolatot, amely kezdettől fogva nálatok volt. A régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok.
8. Viszont új parancsolatot írok nektek, azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik.
9. Aki azt mondja, hogy világosságban van és gyűlöli atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.
10. Aki szereti atyjafiát, az a világosságban marad és nincs benne megbotránkozni való.
11. Aki pedig gyűlöli atyjafiát, az sötétségben van, és sötétségben jár, és nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította szemét.
12. Írok nektek, gyermekek, mert bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.
13. Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát.