18. akit ifjúságom óta apjaként neveltem,és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,
19. ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan,és a szegénynek nincs takarója,
20. ha nem áldhatott engem, mert derekajuhaim gyapjától fölmelegedett,
21. ha az árva vagyonára rátettem kezemet,mert láttam, hogy a kapubansegítségemre vannak,
22. akkor essék le vállam a lapockámról,törjön le tőből a karom!
23. Hiszen rettegtem Isten csapásától,és fenségét nem bírom elviselni.
24. Ha reménységemet aranyba vetettem,és azt gondoltam, hogy csaka színaranyban bízhatom,
25. ha annak örültem,milyen gazdag vagyok,és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,
26. ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog,és a holdat, hogy milyen pompával halad,
27. ha csak titokban isolyan bolondságot tettem,hogy csókot hintettemfeléjük kezemmel,
28. ez is bírák elé való bűn volna,mert megtagadtam volnaaz Istent odafönt.
29. Nem örültem gyűlölőm vesztének,nem ujjongtam, ha baj érte,
30. nem szoktam számmal vétkezni,átkot kérve valakire.
31. Nem mondhatták sátram vendégei,hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32. Nem hált jövevény az utcán,ajtómat kitártam az átutazó előtt.
33. Ha emberi módoneltitkoltam vétkeim,keblembe rejtve bűnömet,
34. bizony, akkor tarthatnéka nagy tömegtől,retteghetnék a nemzetségek megvetésétől,hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35. Bárcsak meghallgatna valaki!Íme, ez a végszóm:Válaszoljon a Mindenható,írjon vádiratot mint vádlóm!
36. Bizony, én azt a vállamra venném,és a fejemre kötném, mint koronát.
37. Lépteim számát is megmondanám neki,mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.