14. Mint valami széles résen,úgy törnek ellenem:romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
15. Rémület tört rám,és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész;boldogságom eltűnt, mint a felleg.
16. Fogytán van már a lelkierőm,a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17. Éjszaka nyilallnak csontjaimban,és kínjaim nem csillapodnak.
18. Hatalmas erővel kapta el ruhámat,szorosan átkarolt derekamnál fogva,
19. és belevert a sárba;hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20. Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz.Ott állok előtted, de észre sem veszel.
21. Kegyetlenné váltál irántam.Erős kézzel üldözöl engem.
22. Fölemelsz, és elsodorsz a széllel,szétmállasztasz a viharban.
23. Jól tudom, hogy halálba viszel,abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24. De a roskadozónem nyújthatja ki a kezét?Aki veszélyben van,nem kiálthat segítségért?
25. Nem sírtam-e azért,kire nehéz napok jártak?Nem volt-e lelkem szomorú aszegény miatt?
26. Bizony, jót reméltem, de rossz következett.Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
27. Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik;elértek a nyomorúság napjai,