10. Utálkozva húzódnak el tőlem,és nem átallnak arcomba köpni.
11. Meglazította Isten íjamon a húrt,és megalázott engem,ezért bánnak velem zabolátlanul.
12. Jobb felől csőcselék támad rám,lábamnak gáncsot vetnek,és pusztulásom útját egyengetik.
13. Ösvényemet felszaggatják,romlásomon fáradoznak,és nincs, aki megfékezze őket.
14. Mint valami széles résen,úgy törnek ellenem:romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
15. Rémület tört rám,és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész;boldogságom eltűnt, mint a felleg.
16. Fogytán van már a lelkierőm,a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17. Éjszaka nyilallnak csontjaimban,és kínjaim nem csillapodnak.
18. Hatalmas erővel kapta el ruhámat,szorosan átkarolt derekamnál fogva,
19. és belevert a sárba;hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20. Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz.Ott állok előtted, de észre sem veszel.
21. Kegyetlenné váltál irántam.Erős kézzel üldözöl engem.
22. Fölemelsz, és elsodorsz a széllel,szétmállasztasz a viharban.
23. Jól tudom, hogy halálba viszel,abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24. De a roskadozónem nyújthatja ki a kezét?Aki veszélyben van,nem kiálthat segítségért?
25. Nem sírtam-e azért,kire nehéz napok jártak?Nem volt-e lelkem szomorú aszegény miatt?