1. Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2. Bárcsak olyan volnék,mint amilyen hajdan,mint mikor még Isten vigyázott rám!
3. Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4. mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;
5. amikor még velem volt a Mindenható,és körülöttem voltak gyermekeim;