9. Letépik az emlőről az árvát,és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.
10. Meztelenül járnak, ruhátlanul,és éhezve hordják a kévét.
11. Mások házánál préselnek olajat,taposnak a borsajtókban,mégis szomjaznak.
12. A városban haldoklók nyögnek,megsebzettek kiáltanak segítségért,de Isten nem törődik ezzel.
13. Vannak, akik a világosság ellenségei lettek,nem ismerik útjait,nem maradnak ösvényein.
14. Virradat előtt kel föl a gyilkos,hogy megölje az elesettet és a szegényt,a tolvaj pedig éjjel.
15. A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi:Senki szeme ne vegyen észre– gondolja, és lepellel takarja el arcát.
16. Sötétben törnek be a házakba,nappal bezárkóznak,nem akarnak tudni a világosságról.
17. Mert mindnyájuknaka sűrű sötétség a reggelük,hiszen megszoktáka rémítő, sűrű sötétséget.
18. Gyorsan eltűnnek a víz színén,birtokuk átkozott lesz az országban,nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19. Szárazság és hőség elnyeli a hó levét,a holtak hazája pedig azokat,akik vétkeztek.
20. Még az anyaméh is elfelejti őt,férgek csemegéje lesz.Senki sem emlékszik rá többé,összetörik az álnokság, mint a fa.
21. Mert bántalmazza a meddőt,aki nem szült,és az özveggyel nem tesz jót.
22. Isten erejéből nyer időt az erős;ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.
23. Biztonságot ad neki és támaszt,de szemmel tartja útjait.