1. Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2. Használhat-e az ember Istennek?Hiszen csak önmagának használ az okos.
3. Mi öröme telik a Mindenhatónakabban, hogy te igaz vagy?Van-e haszna abból,hogy te feddhetetlenül élsz?
4. Talán azért fenyít téged, mert féled őt,ezért száll perbe veled?
5. Bizony sok gonoszságod van,és bűneidnek se vége, se hossza!
6. Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot,és meztelenre vetkőztetted őket.
7. A szomjazónak nem adtál vizet,az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8. A hatalmaskodóé az ország,a kiváltságosok laknak benne.
9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,az árvák karjait összetörted.
10. Ezért vannak körülötted csapdák,és hirtelen rémület száll rád.
11. Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz;vízáradat borít el.
12. Mennyei magasságban van az Isten!Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13. És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten?A sötét felhő mögül tehet-e igazságot?
14. Sűrű felhők takarják el őt, nem lát,és csak az ég peremén járkál.”