13. Mindenfelől záporoznak nyilai;felhasítja veséimet kíméletlenül,epémet kiontja a földre.
14. Rést rés után tör rajtam,és rám rohan, mint valami hős.
15. Varrott zsákruhát húztam a bőrömre,porba hajtottam büszkeségemet.
16. Arcom a sírástól kivörösödött,szempilláimon a halál árnyéka ül.
17. Pedig nem tapad kezemhez erőszak,és imádságom tiszta.
18. Föld, ne fedd be véremet,ne némuljon el segélykiáltásom!
19. Most is van tanúm a mennyben,és kezesem fenn a magasságban.
20. Saját barátaim csúfolnak!Könnyek között tekintek Istenre,
21. hogy igazolja a férfiút Istennél,és az embert felebarátjával szemben.
22. Mert ez a néhány esztendő eltelik,és én nem térek vissza az ösvényről,amelyen elmegyek.