1. Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2. Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép,és veletek kihal a bölcsesség?
3. Nekem is van annyi eszem, mint nektek,és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?
4. Nevetséges lettem barátaim előtt,mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért;bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen!
5. A szerencsétlen ember megvetni való– gondolja, aki biztonságban él –,föl kell taszítani, ha megtántorodott!
6. Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,biztonságban élnek,akik ingerlik Istent,és akik azt hiszik,hogy Istent a markukban tartják.
7. Kérdezd csak meg a jószágokat,azok is tanítanak,és az égi madarakat,majd a tudtodra adják!
8. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít,a tenger halai is beszélnek neked.
9. Ki ne tudná mindezekről,hogy az Úr keze alkotta őket?
10. Az ő kezében van minden élőlény életeés minden ember lelke.
11. Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat,ahogy az íny kóstolja az ételt?
12. Az öregemberek lennének a bölcsek,és a hosszú életűek mindig a megfontoltak?