1. Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2. Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban,nem pedig igazsággal!Egyik gonoszságot teszik a másik után,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3. Óvakodjék mindenki a felebarátjától,még a testvérben se bízzatok!Hiszen a testvér ismind rá akar csak szedni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4. Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket,folyvást romlottságon fáradoznak.
5. Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6. Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7. Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békességről beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.
8. Ne kérjem számon ezeket– így szól az Úr –,és ne álljak bosszút az ilyen népen?
9. Zokogva siratom a hegyeket,gyászolom a puszta legelőit,mert kiégtek, ember sem jár arra,és nem hallik a nyájak bégetése.Az ég madarai és a jószágok iselbujdostak, elköltöztek.
10. Jeruzsálemet kőhalommá teszem,sakálok tanyájává,Júda városait pediglakatlan pusztává teszem.
11. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki:Miért vész el az ország?Miért ég ki, mint a puszta,ahol senki sem jár?
12. Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,