8. Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,különben el kell szakadnom tőled,és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!
9. Így szól a Seregek Ura:Még egyszer böngészd átIzráel maradékát,mint egy szőlőtövet;nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,mint szüretelő a vesszőkre!
10. Kinek mondjam el,kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?Körülmetéletlen a fülük,nem tudnak figyelni.Gyalázzák az Úr igéjét,nem lelik kedvüket benne.
11. Az Úr haragja tölt el engem,nem tudom már magamban tartani.Töltsd ki az utcán a gyermekekremeg az ifjak csapatára!Foglyul esik férfi és nő,öreg és aggastyán egyaránt!
12. Házaik másoké lesznek,földjükkel és feleségükkel együtt,ha kinyújtom kezemetaz ország lakóira!– így szól az Úr.
13. Mert a legkisebbtől a legnagyobbigmindenki nyereséget hajhász,a prófétától a papigmindenki elvetemült csaló.
14. Népem romlását azzal gyógyítanák,hogy könnyelműen mondogatják:Békesség, békesség!– pedig nincs békesség!
15. Szégyenkezniük kellene,mert utálatos, amit tettek.De nem akarnak szégyenkezni,és már pirulni sem tudnak.Azért elesnek az összeomláskor,elbuknak a megtorlás idején– mondta az Úr.
16. Így szól az Úr:Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,kérdezősködjetek az ősi ösvények után,melyik a jó út, és azon járjatok,akkor nyugalmat találtok lelketeknek!De ők ezt mondták: Nem megyünk!
17. Őröket is állítottam föléjük,hogy figyeljenek a kürt szavára.De ők ezt mondták: Nem figyelünk!
18. Ezért halljátok, ti, népek,és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,hogy milyen sors vár rájuk!
19. Halld meg, te, föld!Íme, veszedelmet hozok erre a népre:saját gondolataik gyümölcsét,mert nem figyeltek beszédemre,és tanításomat megvetették.