26. Törjetek rá mindenfelől,nyissátok ki raktárait,hányjátok halomra, ahogy a gabonát,és semmisítsétek meg,ne maradjon belőle semmi!
27. Vágjátok le minden bikáját,menjenek a vágóhídra!Jaj nekik, mert eljött a napjuk,büntetésük ideje!
28. Hallatszik már a menekültek hangja, akik futva jönnek Babilóniából, úgy hozzák a hírt Sionnak: Bosszút állt Istenünk, az Úr, bosszút állt templomáért!
29. Hívjátok össze Babilon ellena lövészeket, minden íjászt!Verjetek tábort körülötte,ne menekülhessen el senki!Fizessetek meg neki tettei szerint,bánjatok el vele egészen úgy,ahogyan ő bánt el másokkal!Mert kevélyen viselkedett az Úrral,Izráel Szentjével szemben.
30. Ezért elesnek ifjai a tereken,és harcosai mind elvesznekazon a napon – így szól az Úr.
31. Rád támadok, te kevély– így szól az Úr, a Seregek Ura –,mert eljött a napod, büntetésed ideje!
32. Elbukik a kevély, elesik,nincs, aki talpra állítsa.Tüzet gyújtok városaiban,megemészti egész környékét.
33. Ezt mondja a Seregek Ura: Sanyargatták Izráel fiait Júda fiaival együtt. Akik fogságba hurcolták, ott tartják őket, nem akarják elbocsátani.
34. De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre, Babilon lakóira azonban rettegést.
35. Fegyvert küldök a káldeusok ellen– így szól az Úr –,Babilónia lakói ellen,vezetői és bölcsei ellen,
36. fegyvert a hazugok ellen,derüljön ki, hogy bolondok!Fegyvert vitézei ellen:hadd rettegjenek!
37. Fegyvert lovaikra és harci kocsijaikra,az ott lakó gyülevész népre:legyenek olyanok, mint az asszonyok!Fegyvert raktáraikra:fosszák ki mindet!
38. Fegyvert vizei ellen:száradjanak ki!Mert a bálványszobrok országa ez,és szörnyalakokkal dicsekszenek.
39. Azért vadmacskák meg hiénák laknak ott, és struccmadarak laknak majd benne. Nem lakják soha többé, lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre.
40. Ahogyan elpusztította Isten Sodomát és Gomorát meg a szomszédságát – így szól az Úr –, úgy itt sem lakik többé senki, és nem él benne senki emberfia.
41. Íme, egy nép jön északról, nagy nemzet és sok király indul el a föld széleiről.
42. Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, lovakon nyargalnak; egy emberként sorakoznak ellened, Babilon leánya!
43. Ha meghallja hírüket Babilónia királya, kezei elernyednek, szorongás vesz erőt rajta, úgy vonaglik majd, mint aki vajúdik.