21. Intettelek, mikor még békében éltél,de azt mondtad: Nem hallgatok rád!Így éltél ifjúságod óta,nem hallgattál a szavamra.
22. Pásztoraidat elsodorja a szél,szeretőid fogságba mennek,te pedig majd akkor szégyenkezniés pirulni fogszminden gonoszságodért.
23. A Libánonon trónolsz,a cédrusok közt van a fészked?!Hogy fogsz majd nyögni,ha rád törnek a fájdalmak,mint a szülő asszonyra a vajúdás!
24. Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákím fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! – így szól az Úr.
25. Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe!
26. Szülőanyáddal együtt egy másik országba doblak; nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni!
27. Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova oly nagyon szeretnének majd visszatérni.
28. Vajon hitvány, törött edényez a Konjáhú, amely senkinek sem kell?Miért dobták hát el gyermekével együtt?Miért dobták őket olyan országba,amelyet nem ismertek?
29. Ország, ország, ország!Hallgass az Úr szavára!
30. Így szól az Úr:Úgy tartsátok számon ezt az embert,mintha gyermektelen volna,olyan emberként,akinek sikertelen az élete.Mert egyetlen leszármazottjának sem sikerülDávid trónjára ülnieés valaha is uralkodnia Júdában.