26. Ahogyan megszégyenül a tolvaj,ha tetten érik,úgy szégyenül meg Izráel háza iskirályával, vezéreivel,papjaival és prófétáival együtt.
27. Mert ezt mondják a fának:Te vagy az apám! –a kőnek pedig: Te szültél engem!A hátukat fordítják felém,és nem az arcukat,de majd ha baj éri őket, így szólnak:Kelj föl, segíts rajtunk!
28. Hol vannak isteneid,amelyeket magadnak csináltál?Keljenek föl, segítsenek rajtadbajodban, ha tudnak!Hiszen annyi istened van,Júda, ahány városod!
29. Miért pereltek velem?Hiszen ti hagytatok el hűtlenül– így szól az Úr.
30. Hiába vertem fiaitokat,a fenyítés nem fogott rajtuk.Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat,mint a pusztító oroszlán.
31. Ti, mai emberek!Figyeljetek az Úr igéjére!Olyan lettem én Izráelnek,mint a puszta,vagy mint a homályba borult föld?Miért mondta az én népem:A magunk útját járjuk,többé nem megyünk hozzád!
32. Elfeledkezik-e ékszereiről a lány,díszes övéről a menyasszony?Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.