2. Mert fiaik is oltáraikkalés bálványoszlopaikkal törődneka zöldellő fáknál,a magas halmokon
3. és a síkságból kiemelkedő hegyeken.Vagyonodat és minden kincsedetzsákmányul adom másoknakáldozóhalmaid és vétkeid miatt,melyeket országszerte elkövettél.
4. Elveszíted örökségedet,melyet neked adtam,ellenségeid szolgájává teszlekolyan országban,amelyet nem ismersz,mert lángra lobbantottad haragomat,örökké égni fog!
5. Ezt mondja az Úr:Átkozott az a férfi,aki emberben bízik,és testi erőre támaszkodik,az Úrtól pedig elfordul szíve!
6. Olyan lesz, mint bokor a pusztában:nem remélhet a jövőtől semmi jót.Kövek között tengődik a pusztában,a szikes, lakatlan földön.
7. De áldott az a férfi,aki az Úrban bízik,akinek az Úr a bizodalma.
8. Mert olyan lesz,mint a víz mellé ültetett fa,amely a folyóig ereszti gyökereit.Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség,lombja üde zöld marad.Száraz esztendőben sem kell aggódnia,szüntelenül termi gyümölcsét.
9. Csalárdabb a szív mindennél,javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!
10. Én, az Úr vagyoka szívek ismerője,a vesék vizsgálója,mindenkivel úgy bánok, ahogyan életeés tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.
11. Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,olyan, mint a madár,amely idegen tojásokon ül.Élete derekán itt kell hagynia,és a végén bolondnak tartják.
12. Ó, dicső trónus,kezdettől fogva felségesa hely, ahol szentélyünk áll!
13. Uram, te vagy Izráel reménysége,megszégyenülnek mind,akik elhagynak téged.A tőled elpártolók nevét a porba írják,mert elhagyták az Urat,a friss víznek forrását.
14. Gyógyíts meg, Uram,akkor meggyógyulok,szabadíts meg, akkor megszabadulok,csak téged dicsérlek.
15. Lásd, ők ezt mondogatják nekem:Hol van az Úr igéje?Teljesedjék már be!
16. Én nem vonakodtam attól,hogy pásztorod legyek,és a végzetes napot nem kívántam.Te tudod, mi jött ki ajkamon,ismert volt az előtted.
17. Ne ejts rémületbe engem,légy oltalmam a veszedelem napján!
18. Szégyenüljenek meg üldözőim,ne én szégyenüljek meg!Ők rettegjenek, ne én rettegjek!Rájuk hozd el a veszedelem napját,ismételten zúzd össze őket!
19. Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj ki a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába,