10. Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
11. Kicsoda olyan az istenek között,mint te, Uram?Kicsoda olyan felséges szentségében,félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
12. Kinyújtottad jobbodat,és elnyelte őket a föld.
13. Hűségesen terelgetede megváltott népet,erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
14. Hallják a népek, s beleremegnek,fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,Móáb hatalmasait rettegés fogja el,kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk,hatalmas karodtól néma kővé válnak,míg átvonul a néped, Uram,míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
17. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,melyet lakóhelyednek készítettél, Uram,a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön-örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
20. Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.
21. Mirjám így énekelt előttük:Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett!
22. Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.