10. Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok! De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok.
11. Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját.
12. Ő pedig végigkutatta azokat: a legidősebbnél kezdte, és a legkisebbnél végezte. Végül a serleg Benjámin zsákjából került elő.
13. Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindnyájan fölrakodtak a szamarukra, és visszatértek a városba.
14. Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt. Földre borultak előtte,
15. József pedig ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott?
16. Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták.
17. De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel!
18. Ekkor Júda odalépett hozzá, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne indulj haragra a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó!
19. Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek,