18. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között.
19. De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek.
20. A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet.
21. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.
22. Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron,
23. de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk,
24. és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.
25. Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni.
26. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
27. A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz.
28. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni.
29. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén.
30. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot.
31. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az.
32. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.