15. A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni.
16. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.
17. A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam.
18. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között.
19. De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek.
20. A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet.
21. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.
22. Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron,
23. de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk,
24. és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.
25. Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni.
26. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
27. A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz.
28. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni.
29. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén.