1. Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
5. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7. Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8. Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.