22. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”
23. Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”
24. Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
25. Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26. és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
27. Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”
28. Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.”
29. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
30. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
31. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
33. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
34. és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”
35. Jézus könnyekre fakadt.
36. A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!”
37. Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”
38. Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.