15. Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt.
16. Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
17. Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
18. és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19. Izráel ékessége elesett halmaidon!Ó, hogy elhullottak a hősök!
20. Ne mondjátok el Gátban,ne hirdessétek Askelón utcáin,hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai,ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21. Gilbóa-hegyei,ti áldozatot követelő mezők!Ne hulljon rátok se harmat, se eső!Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát,Saul pajzsát nem kenik már olajjal.
22. Sebesültek vérétől, hősök kövérjétőlJónátán íja nem rettent vissza,Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
23. Saul és Jónátán, kik egymást szerették,éltükben kedvelték,a halálban sem váltak el.Gyorsabbak voltak a sasoknál,erősebbek az oroszlánoknál.
24. Izráel lányai! Sirassátok Sault,ki gyönyörű bíborba öltöztetett,ruhátokat arannyal ékesítette.
25. Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!Jónátán halmaidon esett el!
26. Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán,oly kedves voltál nekem!Csodásabb volt a szereteteda nők szerelménél.
27. Ó, hogy elhulltak a hősök,elpusztultak a harci eszközök!