24. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25. Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26. A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27. Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28. És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29. Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30. A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
31. És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33. És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
34. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35. Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37. Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39. A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40. És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,