58. És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
59. És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
60. És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61. És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62. És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63. Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64. És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65. És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66. És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
67. És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
68. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
69. És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
70. A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
71. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
72. Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73. Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
74. Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.