40. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42. És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44. Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
50. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
51. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.