1. Bizony, megremeg ettől a szívem,és ki akar ugrani helyéből.
2. Hallgassátok figyelmesen mennydörgésétés a morajlást, amely szájából jön.
3. Az egész ég alatt szétterjeszti,villámfényét is a föld pereméig.
4. Utána mennydörgés bömböl,dörög fenséges hangon,szüntelenül hallatszik a hangja.
5. Csodás hangon mennydörög az Isten,és nagy tetteket visz véghez,amelyeket meg sem értünk.
6. Megparancsolja a hónak,hogy hulljon a földre,a záporesőnek és a felhőszakadásnak,hogy zuhogjon.
7. Minden emberi kezet lefog,hadd tudja meg mindenki,hogy most ő cselekszik!
8. A vadállat is rejtekébe húzódik,és búvóhelyén tanyázik.
9. Kamrájából előjön a szélvihar,Észak csillagzata felől a hideg.
10. Isten leheletétől jég támad,a víz felszíne jégpáncéllá válik.
11. Majd nedvességgel rakja meg a felhőt,és villámait szórják a fellegek.
12. Gomolyog az körös-körül,hogy az ő irányítása szerint megtegyemindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
13. Egyszer büntetésül adja földjére,máskor meg szeretetből.
14. Figyelj csak ide, Jób!Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
15. Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten,hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?
16. Tudod-e, miért lebegnek a fellegek,a Mindentudónak ezek a csodái?
17. Hogyan melegednek át ruháid,ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18. Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta,mely szilárd, mint az öntött tükör?
19. Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki?Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20. Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem,továbbmondani, ha valaki szólt?
21. Még nem látják a napfényt,bár az ragyog a fellegek mögött,de szél támad, és kitisztul.
22. Észak felől aranyló szél támad,Isten körül félelmetes ragyogás.
23. A Mindenhatót nem tudjuk felfogni,hatalma és igazsága igen fenséges:az igazságot soha nem nyomja el.
24. Azért félik őt az emberek,mert rá sem néz azokra,akik bölcsnek tartják magukat.