1. Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2. Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban,nem pedig igazsággal!Egyik gonoszságot teszik a másik után,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3. Óvakodjék mindenki a felebarátjától,még a testvérben se bízzatok!Hiszen a testvér ismind rá akar csak szedni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4. Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket,folyvást romlottságon fáradoznak.
5. Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6. Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7. Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békességről beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.
8. Ne kérjem számon ezeket– így szól az Úr –,és ne álljak bosszút az ilyen népen?
9. Zokogva siratom a hegyeket,gyászolom a puszta legelőit,mert kiégtek, ember sem jár arra,és nem hallik a nyájak bégetése.Az ég madarai és a jószágok iselbujdostak, elköltöztek.
10. Jeruzsálemet kőhalommá teszem,sakálok tanyájává,Júda városait pediglakatlan pusztává teszem.
11. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki:Miért vész el az ország?Miért ég ki, mint a puszta,ahol senki sem jár?
12. Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,
13. hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket,
14. ezért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.
15. Szétszélesztem őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!
16. Ezt mondja a Seregek Ura:Gondoskodjatok siratóasszonyokról,hívjátok őket, hogy jöjjenek!Üzenjetek a siratáshoz értőknek,jöjjenek ide!
17. Sietve kezdjenek elsiratni minket;a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe,a mi szemünkből is omoljon a könny!
18. Mert siratóének hangzik a Sionról:Jaj, hogy elpusztultunk,de nagy szégyen ért bennünket!El kellett hagynunk ezt a földet,feldúlták lakóhelyünket!
19. Halljátok hát, asszonyok,az Úr igéjét,figyeljetek arra jól, amit mond!Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,egyik asszony a másikat erre a gyászénekre:
20. Bemászott ablakainkon a halál,betört palotáinkba;kiirtotta a gyermekeket az utcáról,az ifjakat a terekről!
21. Beszélj! – így szól az Úr:Úgy hevernek ott az emberek hullái,mint trágya a mezőnvagy mint gabona az arató mögött,amelyet nem köt kévébe senki.
22. Ezt mondja az Úr:Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,ne dicsekedjék erejével az erős,ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
23. Aki dicsekedni akar,azzal dicsekedjék,hogy érti és tudja rólam,hogy én vagyok az Úr,aki szeretetet, jogot és igazságotteremtek a földön,mert ezekben telik kedvem– így szól az Úr!
24. Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:
25. Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.